Színváltozatok és festék hibák

A nyomtatás mellett a festék(ek) színe a legmeghatározóbb eleme a bélyegnek. A nem megfelelő minőségű festék, illetve helytelen keverés, vagy adagolás következtében számos különböző típusú eltérés jöhet létre.

Megfigyelhetők színvariációk, de nagy példányszámban, sok éven keresztül nyomtatott bélyegeknél igen jelentős színbeli eltérések tapasztalhatóak. Rossz keverés, vagy durvára őrölt festékanyag esetén ún. szemcsés nyomat keletkezik. Túlfestékezés esetén pedig elszineződnek a fehér részek. Túl sok kötőanyag esetén olajos nyomat keletkezik, amikoris a nyomat a bélyegkép hátoldalán olajosan átüt. A besűrűsödött festék, vagy túl nagy nyomóerő okozza az üreges, vagy üres nyomtatást. Színátütésről beszélünk amikor a festék utólag oldódva átüt a bélyegkép hátoldalán, ami tévesztendő össze a színátnyomatokal és a kétoldali nyomatal. Egyes bélyegeknek több színváltozata is létezik. Ezeket a katalógusok időnént külön értékelik. A nagy példányszámban kiadott forgalmi soroknál igen gyakoriak a színbeli eltérések. 

1871-es Kő- és réznyomatok 2 kr értékének színváltozatai Forrás: Bélyegmúzeum

Az egyes színváltozatok beazonosítása nem egyszerű feladat. Egyes katalógusok színskálát is mellékelnek kiadványaikhoz. Fénykép alapján történő azonosítás még nehezebb, hiszen a fényviszonyok, fényképezőgép képfeldolgozása, a monitor mind befolyásolják a látott kép színét. A bélyegek színe az idő múlásával is változhat, különösen ha napfények, vagy vegyi hatásnak voltak kitéve.

Sokan színtévnyomatnak nevezik az 1913-as Turul sorozat 50/35 tévnyomatát, vagy épp az 1867-es kiadás piros színű 3 krajcárosát ("Kőbánya levél"). Tulajdonképpen igazuk van, de a keletkezését figyelembe véve én inkább a szedési hibák közés sorolnám ezeket.