A dombornyomtatás egy igen szép és különleges nyomtatási eljárás, amelyet a magasnyomtatáshoz szoktak sorolni. A dombornyomtatáshoz tulajdonképpen festék sem szükséges, hiszen a képet a papír kiemelkedései adják, éppen ezért a bélyeggyártás során általában csak kiegészítő elemként alkalmazzák.

A nyomtatás során a papír a kimart, negatív nyomódúc és a kifelé domboruló, pozitív ellendúc közé kerül, és a nyomás hatására maradandóan felveszi e két felület domborulatát. A bélyeggyártásnál természetesen az egy íven kinyomtatni kívánt bélyegek számának megfelelő számú nyomódúc található a nyomólemezen, és a pontos illeszkedést biztosítva ugyanennyi ellendúc alkotja a teljes nyomóeszközt. A festékes nyomatok hagyományos magasnyomtatással, azaz könyvnyomtatással kerülnek a papírra. Az így készült bélyegeknél általában csak a középső rész emelkedik ki, míg a keretrész színes nyomatot kap.

Ilyen eljárással készültek az Osztrák Posta Magyarországon korszakban hazánkban is forgalomban lévő bélyegek 1858-tól a kiegyezésig. A dombornyomással készült bélyegeken áztatás után is jól érzékelhető a kidomborodó felület, míg a festékes részeken a papír sík marad. Régen a dombornyomtatással elsősorban a bélyeghamisítást igyekeztek megnehezíteni, napjainkban inkább különlegességként, esztétikai elemként alkalmazzák, hiszen a dombornyomott papír igen elegáns megjelenést kölcsönöz a bélyegnek.