Nyomtatási eljárásnak a nyomógépek és nyomtatók nyomási módjait nevezzük. Ezeket a nyomdászatban általában az általa használt nyomóformáról különböztetjük meg, a rajtuk lévő nyomó és nem nyomó elemek egymáshoz viszonyított helyzetéről, és anyaguk szerint, kivéve a digitális nyomtatást.

Sokféle s egyre szaporodó nyomási eljárást az alábbi csoportokra szokták osztani a nyomóforma felületének kiképzése szerint:

Magasnyomtatás: Olyan grafikai eljárás, melynél a nyomódúc felületéből azok a részek emelkednek ki, amelyek a lenyomat rajzát adják, ill. a festékezés és a nyomtatás után a festéket a papírra viszik át. Fajtái: könyvnyomtatás, flexográfia, dombornyomás.

Mélynyomtatás: Olyan grafikai eljárás, amelynél a festék a nyomóforma mélyedéseiből kerül át a papírra. A mélynyomásra jellemző, hogy a papír felületén enyhén kidomborodva ül meg a festék, továbbá a fazetták benyomódnak a papírba, ezzel a papíron egy plasztikus keretet képeznek. Fajtái: raszteres mélynyomtatás, réznyomtatás (Metszett mélynyomtatás), 

Síknyomtatás:Olyan nyomtatási eljárás, amikor a nyomóforma elemei és a nem nyomandó részek egy síkban vannak. A két felület eltérő tulajdonsága (festékezhetősége) biztosítja a megfelelő minta nyomtatását. A síknyomtatási eljárások közé tartozik a kőnyomtatás és kőnyomtatás (litográfia) és ofszet nyomtatás