Használtnak az a bélyeget (blokkot, díjegyes, kisívet, stb..) nevezük ami postai forgalomba került és a bérmentesítés, a díjlerovás igazolására szabályosan lebélyegezték.
Jelölése a katalógusokban és online piactereken: ⊙ vagy U ("used")
A katalógusok a használt bélyegeket általában lényegsen olcsóbbnak jelölik, mint a postatiszta példányokat, ez tekinthető általános szabálynak. De előfordulnak olyan esetek is amikor a valóban futott (postai forgalomban részt vett) példányok a ritkábbak és egyben értékesebbek. Ilynek például a magas felárú bélyegek, amiket főként csak bélyeggyűjtőknek gyártottak és ritkán adták őket postára. De Ilyen lehet az az eset is amikor a bélyegkiadást rövid időn belül visszavonják, tehát nagyon kevés példány került ténylegesen postai forgalomba és felhasználásra, mint például a inflációs sorozatainknál.
Fontos megjegyezi, hogy csak azokat a bélyegeket nevezhetjük használtnak, amelyek ténylegesen postai forgalomban részt vettek. Azokat a bélyegeket amiken van ugyan bélyegző, de nem vettek részt postai forgalomban (nem futottak) CTO-nak (cancelled to order), vagy szívességi lebélyegzésnek nevezezzük. Azt megálapítani, hogy tényleg használták-e a bélyeget néha egyszerű (pl.: ép a bélyeg hátoldalán lévő ragasztó, egész ív le van bélyegezve, nyomdatechnikával készült a "bélyegzés", stb..), de sokszor csak akkor lehet biztosra mondani, ha az egész küldeményt (pl.: borítékot) meg tudjuk vizsgálni. Épp ezért a katalógusok ritkán tesznek különbséget a CTO és a valóban futott bélyegek ára között, a CTO-ra is a ⊙ vagy "U" jelölést használják. Bizonyos bélyegeknél, mint például az előbb említett inflációs bélyegeknél azonban megjegyzik, hogy a valóban futott bélyegek jelentős felárral kell értékelni.
Szintén növelhetik a bélyeg értékét a valami okból különleges bélyegzések, például az első napi, vagy a nagyon késői felhasználású bélyegek esetében.
A filatéliai szakirodalom több ezer oldalon foglalkozik a postabélyegzőkkel. A különböző postai bélyegzőknek 1850-1918-ig külön katalógusa (Gudlin katalógus) van, ahol külön pontrendszerben értékelik az egyes postahivalok bélyegzőit, típus szerint. Így előfordul, hogy egy szép és ritka bélyegzőtől a bélyeg többszörösét éri, mintha postatiszta lenne. Ez különösen a színes- és feketeszámú krajcáros, a turul bélyegeknél, valamint az ezeknél korábban kiadott bélyegeknél fontos. Sokan gyűjtik azonban a későbbi kiadásoknál is egy-egy számokra fontos település bélyegzőit, így én sem tudok ellenálni ha meglátom egy-két érdekesebb bélyegen a Makó bélyegzőt.
Meg kell jegyezni, hogy az 1850-1871 között az Osztrák-Magyar Monarchiában kiadott bélyegket akkor tekinthetjük "magyar bélyegnek" (osztrák postaigazgazás Magyarországon) ha azon magyar település bélyegzője megtalálható, így ezeknél a kiadásoknál különösenfontos a lebélyegzés vizsgálata.
