A bélyegeknek az egymástól, illetve a bélyegívtől való könnyű elválasztása érdekében a bélyegíveket rendszerint fogazással látják el. Azokat a bélyegeket, amelyek szélén nincs fogazás, fogazatlan vagy vágott bélyegnek nevezzük. A világ első postabélyegei, köztük a Penny Black is, vágottak voltak: a bélyegeket ollóval választották le az ívről. Mivel ez körülményes volt, 1854-ben Nagy-Britanniában forgalomba hozták az első fogazott bélyegeket, és ettől kezdve a fogazás nélküli példányok különlegességnek számítottak.

A szakirodalom szerint vágott bélyegnek azt nevezzük, amelyet eleve fogazás vagy átütés nélkül terveztek és adtak ki. Ilyen például a Penny Black, illetve a magyar filatéliában az 1874–1899 között kiadott hírlapbélyegek. Azokat a bélyegeket, amelyek normál kiadása fogazott volt, de fogazás nélküli példányaik is léteznek, hivatalosan fogazatlan bélyegeknek nevezzük. A gyűjtői szóhasználatban azonban a két fogalom mára nagyrészt összemosódott, és egyszerűen vágott bélyegként emlegetjük mindkettőt.

Hogyan kerültek forgalomba a fogazatlan bélyegek?

1. Gyártási hibaként. Előfordult, hogy a fogazás mint gyártási fázis elmaradt, és ezt az ellenőrzés sem vette észre, így akár teljes fogazatlan ívek is forgalomba kerülhettek. Ilyen például az 1900-as Turul-sorozat 10 és 25 filléres, valamint az 1909-es kiadás 30 filléres értékének fogazatlan változata. Ezek a gyártási hibák nagy ritkaságnak számítanak, ezért jelentős értéket képviselnek.

2. A nyomdai alapkészletből. A Magyar Királyi Posta kis mennyiségben megőrzött nyomdatechnikailag már kész, de még fogazatlan íveket és egyes fázisnyomatokat, amelyeket olykor reprezentációs vagy propaganda célokra is felhasznált. Jóval később számos ilyen fogazatlan sor és blokk a gyűjtők számára is hozzáférhetővé vált. A magyar bélyegek katalógusa 1909-től kezdődően értékeli ezeket a példányokat.

3. Illegális úton. Fogazás nélküli fázisnyomatok időnként illegálisan is kikerültek a nyomdából. Ilyen például az 1943-as Hadvezérek sorozat 30 filléres értéke, amelyből nagy mennyiség került ki ilyen módon, ezért piaci értéke ma csekély.

4. Hivatalos gyűjtői kiadásként. A Postavezérigazgatóság 180.633/8.B. 1958. számú utasítása értelmében az akkor érvényben lévő, valamint a későbbi bélyegkiadások fogazatlan változatai is felhasználhatók voltak bérmentesítésre. A vágott bélyegeket kis mennyiségben egyes hivatalokban névértéken is árusították, nagyobb részüket azonban a szervezett gyűjtők a névérték többszöröséért igényelhették, és ennél is magasabb áron bárki megvásárolhatta őket.

Ez alól kivételt jelentettek a ténylegesen fogazatlanul kiadott bélyegek és blokkok – például Bethlen, Puskin, Sztálin, UPU, Haydn–Schiller stb. –, amelyek a fogazott bélyegekhez hasonló feltételekkel kerültek forgalomba.

A kis példányszámú vágott változatok párhuzamos kiadását a Magyar Posta 1991 végén beszüntette, majd 2014-től egyes kiadásoknál, főként blokkoknál ismét bevezette (például 2014. Ybl Miklós, 2014. A Seuso-kincsek hazahozatala, 2015. Róth Miksa). Ezek a modern fogazatlan változatok azonban bérmentesítésre már nem használhatók.

A vágott és fogazatlan bélyegeket a katalógusok külön jelöléssel tüntetik fel.

A fogazatlan változatok általában lényegesen kisebb példányszámban készültek, mint a fogazottak, ezért többnyire jóval ritkábbak és értékesebbek is. Piaci értékük gyakran a fogazott változat többszöröse, sok esetben akár 10–15-szöröse is lehet. Természetesen ennél kisebb és nagyobb különbségek is előfordulnak. A katalógusok ezeket külön értékelik, és a bélyegkiadások ismertetésénél a fogazatlan példányok értékét is feltüntetjük.

A fenti képen az 1955-ben kiadott Közlekedés és ipar sorozat vágott változata látható. A fogazott sorozatból 560 800, a vágott változatból mindössze 2 500 példány készült. Ez természetesen a piaci árban is megmutatkozik: a használt fogazott sorozat ára jóval alacsonyabb, míg a vágott sorozat lényegesen értékesebb.

A nagy értékkülönbség miatt a vágott bélyegeket is hamisították úgy, hogy a fogazott példányok fogait levágták. Ezek a gyűjtők kárára készített hamisítványok általában felismerhetők a szokásosnál keskenyebb bélyegszélekről.