Melyik az első magyar bélyeg?
Sok országnál egyértelmű, hogy melyik az első postabélyeg. Amíg például az Egyesült Királyságban az 1840-es Penny Blackre, Franciaországban az 1849-es Ceres-bélyegre büszkék, addig Magyarországon ez örökös viták tárgyát képezi. Miért is van ez így?
A világméretű postai reformok és ehhez kapcsolódóan a postabélyegek elterjedése a XIX. század közepére esett, és ezzel egyidőben Magyarország történelme is igencsak mozgalmas volt. A XVII. században a másfél évszázados török uralmat a Habsburg uralkodók uralma váltotta fel. A magyarok körében azonban egyre nagyobb volt az elégedetlenség: reformokat és függetlenséget követeltek, és 1848. március 15-én forradalom tört ki Magyarországon.
Az új magyar kormány egyik törekvése volt, hogy angol mintára megreformálják a postai szolgáltatásokat, hogy az mindenki számára elérhetővé váljon. Kossuth Lajos pénzügyminiszter, felkérte Than Mórt, az ifjú magyar festőt az első magyar bélyeg tervének elkészítésére, aki el is készítette azt.
A magyar forradalom és szabadságharc 1849 őszén elbukott, a Habsburgok orosz segítséggel legyőzték a magyar csapatokat, majd véres megtorlás következett. Ezzel együtt az önálló magyar postaigazgatás sokáig csak álom maradt, Than Mór bélyegterve pedig soha nem jelent meg. Ha megvalósul, a magyarok időben megelőzik az osztrákokat, vagy épp a franciákat – jó eséllyel indultak volna a „legszebb első bélyeg” címért folytatott képzeletbeli versenyben is. Így azonban csak a függetlenségért vívott harc emléke maradt.
Magyarország 1849 után gyakorlatilag az osztrák birodalom részévé vált, ahol 1850-ben jelent meg az első bélyeg: egy 5 címletből álló, vágott, könyvnyomtatással készült forgalmi sorozat, amely a Habsburg címert ábrázolta. Ezeket a bélyegeket használták a birodalom teljes területén. Így gyakorlatban ezek az első Magyarországon használt bélyegek. De mégsem magyar, hanem osztrák bélyegek. Ennek ellenére a legtöbb magyar bélyeggyűjtemény ezekkel, illetve a következő 20 évben kiadott osztrák bélyegekkel indul, de csak olyan példányokkal, amelyeken a postai bélyegzőből jól felismerhetően megállapítható, hogy valamelyik magyar településen adták fel. A Magyar Bélyegek Katalógusa és a magyar filatéliai szakirodalom az „Osztrák postaigazgatás Magyarországon” korszakkal kezdi a magyar bélyegek bemutatását és értékelését.
A vesztes osztrák–porosz háborút követően Ausztria katonailag és gazdaságilag megrendült, a birodalom egysége veszélybe került. I. Ferenc József ekkor már tudta: ha nem egyezik meg a magyarokkal, az egész Habsburg Birodalom széteshet. Ennek eredményeként született meg 1867-ben a kiegyezés, amely egyszerre volt kényszer és lehetőség: Ausztria számára a fennmaradás, Magyarország számára pedig az önállóság részleges visszaszerzése. Létrejött az Osztrák–Magyar Monarchia, két egyenrangú állammal: Ausztriával és Magyarországgal. A kiegyezés során a postát az önállóan igazgatandó ügyek közé sorolták, így a felügyeletét a magyar földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium vette át.
Az immár önálló magyar posta természetesen saját bélyegkiadását tervezte, de szembesülnie kellett a szomorú valósággal: Magyarországon ekkor nem volt olyan üzem, ahol tömegesen lehetett volna bélyegeket gyártani. Így kénytelenek voltak az osztrákokkal üzletelni, Bécsben gyártották az első, magyar megrendelésre készült bélyegeket. Ráadásul Ausztria a Monarchia többi országában is forgalomba hozta ugyanazt a sorozatot, tehát az a sajátos helyzet állt elő, hogy a két ország teljesen azonos bélyegeket hozott forgalomba. Jogilag talán ezek tekinthetők az első magyar bélyegeknek is, de a katalógusok sokáig egyértelműen az osztrák bélyegek közé sorolták a kiadást. Az utóbbi időben vált elfogadottá az a nézet, hogy azok a példányok, amelyekről megállapítható, hogy magyar bélyegzővel érvénytelenítették, magyar bélyegeknek tekinthetők.
Végül az első magyar megrendelésre készült és Magyarországon gyártott bélyegeket 1871-ben adták ki. Az uralkodó arcképén túl ezeken már láthatóak a magyar nemzeti jelképek: a címer és a Szent Korona is. Minden katalógus ezeket tekinti az első magyar bélyegeknek. Gondolom, az eddigiek alapján már nem meglepő, hogy ezzel is akadtak gondok.
Eredetileg réznyomtatással szerették volna a bélyegeket elkészíteni, de végül a szűkös határidő és a réznyomó gépek késlekedése miatt a kevésbé szép képet eredményező kőnyomtatás mellett döntöttek. Az első krómsárga 2 krajcáros kőnyomatosok olyan rosszul sikerültek (az uralkodó arcát pöttyök borították), hogy elrendelték mind a 8 millió legyártott példány megsemmisítését. Néhány azonban forgalomba került – ezeket hívjuk „Pöttyös Jóska” bélyegeknek. Ezek ára ma kb. 2,5–3 millió forint is lehet.
A kőnyomatos bélyegek minősége és megjelenése jelentősen elmaradt a várttól, ezért 1871 júliusa és augusztusa között áttértek a réznyomtatású változatokra. Éppen emiatt a kőnyomatos példányok jóval ritkábbak – és így értékesebbek – mint a réznyomatosak. Minden katalógus az 1871-es kőnyomatos bélyegeket tartja az első magyar bélyegeknek.
Az, hogy ki mit tekint első magyar bélyegnek, végső soron csak annak a kérdése, hogy milyen szempontból vizsgáljuk a kérdést: jogilag, filatéliai szempontból, a praktikum oldaláról – vagy épp ránk tör a romantika, és a meg sem jelent bélyeget tekintjük annak. Az viszont tény, hogy egy ilyen egyszerű kérdésre is lehet bonyolult választ adni, és amíg ezt kutatjuk, rengeteget megtudhatunk egy ország történelméről is. Ettől szép a bélyeggyűjtés.
