Minden népnek vannak hősei, a magyar sem kivétel. Talán nem túlzok, hogy a mi űrhajósunk, Farkas Bertalan is közéjük tartozik. Nem túl gyakori az a lehetőség, amikor egy kis európai ország fiának lehetősége nyílik, hogy meghódítsa a világűrt. Neki ez a lehetetlen megadatott, és így lett hazánkban mindenki „farkasbercije”.

Farkas Bertalan űrhajós portréja

A gyulaházi születésű Farkas Bertalan már gyermekként is nagyon szorgalmas és kiváló sportoló volt, felnőttként labdarúgással szeretett volna foglalkozni. Nyíregyházán a repülőtéren azonban a repülés szerelmese lett: elhatározta, hogy repülőtiszti főiskolán folytatja tanulmányait. A ’60-as évek végén elvégezte a Kilián György Repülőműszaki Főiskolát, majd a Szovjet Repülőműszaki Főiskola képzését is sikerrel teljesítette. Végzett tisztként Pápán, majd 1976-tól első osztályú vadászrepülőként szolgált.

A szocialista országok űrprogramja, az Interkozmosz lehetőséget biztosított arra, hogy a szervezet tagországai egy-egy űrhajóst delegáljanak soraikból, akik közül a legrátermettebb kijuthat az űrbe. A magyar vadászpilóta-jelölteket a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben (ROVKI) kezdték toborozni 1977 májusában, amelyre Farkas Bertalan is jelentkezett.

Közös utakon (Wikipédia)

Csillagváros

A válogatás során négy tiszt bizonyult alkalmasnak, azonban a végső döntés szerint Magyarországról csak két ember utazhatott a szovjetunióbeli Csillagvárosba, hivatalos nevén a Gagarin Űrhajóskiképző Központba (1-й Научно-исследовательский испытательный центр подготовки космонавтов имени Ю. А. Гагарина), Magyari Béla és Farkas Bertalan. A kiképzésen először iskolapadba ültették őket, ahol megtanították nekik az űrhajózás elméletét, természetesen oroszul. Ezután vadászgépeken repültek, ugrásokat hajtottak végre ejtőernyővel, az utolsó fázisban pedig túlélési gyakorlatokat végeztek, felkészülve a legvalószínűbb eseményekre, amelyek egy földi halandót a világűrben érhetnek. 

A felkészülés 1978-tól 1980-ig tartott. Farkas Bertalan parancsnoka Valerij Nyikolajevics Kubaszov, Magyari Béláé Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov volt. Farkas és Magyari ugyanazt a kiképzést kapták, hogy bármikor helyettesíteni tudják egymást. A képzés alatt mindkettejük kiváló eredményt ért el, azonban tudták, közülük csak egy érhet célba. A magyar szervezők Farkas Bertalan századost választották. Magyari Béla mindvégig készen állt szükség esetén a helyettesítésére.

Talán nem túlzok, hogy az egész ország lázban égett, az emberek lélegzetvisszafojtva várták a startot. A kisgyermekek kedvenc játéka a rakéta lett, tanulás után – vagy éppen helyett – űrhajósat játszottak a szomszéd pajtásokkal, és sokan megfogadták, ők is űrhajósok lesznek, ha felnőnek.

START!

1980. május 26-án beteljesülni látszott Farkas Bertalan álma: magyar idő szerint 20 óra 20 perc 39,844 másodperckor Kubaszov parancsnoksága alatt elindult a kazahsztáni Bajkonurból a világűrbe a Szojuz-36 űrhajóval, hogy összekapcsolódjanak a már régóta, mintegy 350 km magasságban Föld körüli pályán keringő Szaljut-6 űrállomással. Nagy esemény volt, mert Magyarország a nemzetek sorában hetedikként léphetett ki a kozmoszba.

A Magyar Posta által 1980. május 27-én forgalomba bocsátott bélyegkiadása elsőnapi borítékon
(MBK2008: 3402, tervezte: Gál Ferenc, árusították: 1980. május 27. - 1981. december 31.,
példányszám: 4 728 300 fogazott, 3900 fogazatlan)

 

1980. május 28-án sikeres volt a találkozás, a Szaljut-6 fedélzetén Leonyid Ivanovics Popov és Valerij Viktorovics Rjumin fogadta őket.

Az űrállomás (👉)

Az űrállomás öt részből állt: az elöl lévő átszállófülkéből, a munka- és pihenőhelyiségből, a műszeres egységből, a hátsó átszállófülkéből, illetve a hajtóműrészből.

Működését komplex vezérlőrendszer irányította, amely részben automatikusan (programozott módon), részben pedig a Földről érkező rádióutasítások alapján, vagy a személyzeti irányítópult utasításait, parancsait fogadva működött.

A vezérlőrendszer összetettségét mi sem példázza jobban, mint hogy ez felügyelte az űrállomástájoló- és az egységes hajtóműrendszert, a rádiós és televíziós készülékeket, a villamosenergia-ellátást, az életfeltételeket biztosító berendezéseket, az orvosi ellenőrző és gyógyeszközöket, a hőfokszabályozót, a dokkoló részeit és így tovább.

Az űrállomás működését a számítógépekkel, műszerekkel gazdagon ellátott földi irányítóközpont felügyelte követőállomások hálózata segítségével.

Az űrrepülés természetesen nem cél nélkül zajlott. Az űrállomáson töltött egy hét munkával telt, mivel Farkas Bertalan több magyar kutatóintézet által előirányzott kísérleteket kellett, hogy végrehajtson.

Kísérletek

A Rabotoszpaszobnoszty-kísérlettel (magyarul munkavégző-képesség) azt vizsgálták, hogyan változik a központi idegrendszer aktivitása az űr rendkívüli körülményei között. Erre a célra a Medicor mérnökei a Balaton nevű, mindössze 420 g tömegű műszert fejlesztették ki, amely adatokat szolgáltatott az űrhajósok információfeldolgozó képességéről pihenés vagy munkavégzés közben. Az eredmények azt mutatták, hogy a súlytalanság az első három napban (az alkalmazkodás idején) a megfigyelt személy reakcióideje megnövekszik, a munkavégző-képesség romlik. Csak a negyedik naptól kezdve indul újra növekedésnek. A műszer továbbfejlesztett változatai hasznos felszerelésévé váltak a következő űrutazásoknak.

A Balaton kéziműszer

 

A KFKI által fejlesztett Pille termolumineszcens sugárzásmérő készülékkel az űrállomás személyzetét érő különböző fajtájú és energiájú sugárzások mennyiségét mérték. A világűrben számos káros hatás érheti az űrutazót, amely a Földön nem. A Dóza-kísérlet során a műszer segítségével először volt lehetőség arra, hogy a mért dózisok fél perc alatt leolvashatók és kiértékelhetők legyenek. Ez a hosszú időtartamú űrutazások szempontjából volt korszakalkotó jelentőségű, hiszen a korábbi eszközökkel mindig meg kellett várni a földetérést, hogy az adatokat kiolvashassák a készülékből. A Pille továbbfejlesztett változatát sikerrel alkalmazták később a Mir űrállomáson és később a Nemzetközi Űrállomáson is.

 

Farkas Bertalan a Pille használata közben (Fotó: Interkozmosz)

A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központban működő űrélettani laboratórium által készített Interferon sejtbiológiai kísérletben a gerinces állatok és az ember szervezetében megtalálható interferon nevű fehérjét vizsgálták az űrbéli állapotok között. Megfigyelték, hogy a súlytalanságban a sejtek 4-8-szor annyi interferont termeltek, mint a földi laboratóriumban lévők.

Az Ötvös-kísérlet során a félvezetőtechnikában fontos fémek (Ga, As, In, Pb) kristályszerkezetét és ötvözési problémáit vizsgálták. A Bealuca-kísérletben eltérő sűrűségű fémek keveredését és diffúzióját, az alumínium és a réz súlytalanságban létrehozott ötvözetét tanulmányozták.

Az anyagtechnológiai kísérletek során alkalmazták a Szaljut-6 Krisztall nevű, hivatalos nevén az UMC (Universal Multizone Crystallizator) kristályosító berendezését is. A készülék magyar mérnökök találmánya volt, az eredményeket több vonatkozásban is tudták kamatoztatni az iparban.

A Növényvédelmi és Agrokémiai Központ és a Földmérési Intézet megbízásából Zeiss típusú speciális kézikamerával egyidejűleg hat hullámhossz-tartományban készítettek űrfelvételeket a Bioszféra-kísérlet keretein belül. Különböző természeti objektumok, vulkánok, geológiai törésvonalak, meteorológiai jelenségek, viharok, felhőrendszerek kerültek lencsevégre. Az űrutazás alatt kétszer haladtak el hazánk fölött, így országunk területéről több űrfelvétel is készült. Fényképezték az óceánokat, vizsgálták a partvonalakat, a hullámmozgásokat, de még a vizek tisztaságát is.

A Balatonnál a tó és a vízpart ökológiája, valamint a talajjavítási programok keretében Szolnok és Kisköre között a Tisza vidéke volt a vizsgálatok fő területe.

Farkas így látta bolygónkat több száz kilométerről:

„...először látni Magyarországot a világűrből, látni a napfelkeltét és a naplementét. - Azután a kozmikus éjszaka csillagképei, a hegyláncok Dél-Amerikában, Afrika sivatagjainak szépsége és a vörös homokfelhők India fölött.”

Munka utáni pihenés

Az űrhajósok élete szigorú menetrend szerint zajlott a Szaljuton. A feladatok mellett természetesen pihenésre és szórakozásra is jutott idő. Szabadidejükben a Magyar Televízió által összeállított kazetták műsorait nézték, rendszeresen vették a földi külön rádióadásokat, és időnként nemcsak a földi irányítóikkal, hanem hozzátartozóikkal is kommunikálhattak.

Az ötödik nap napirendje. Mindent pontosan megterveztek.

Mit ettek az űrben? A menü tartalmazta a hagyományos magyar gulyást, illetve az orosz borscsot is. Rjuminnak nagyon ízlett a rakott káposzta, Farkas Bertalannak pedig a keleti juhhúsos leves íze nyerte el tetszését.

A személyzet napi rutinjába tartozott a rendszeres testedzés is: kerékpározással igyekeztek fenntartani állóképességüket.

A visszatérés

Az űrutazók 1980. június 3-án tértek vissza a Földre a Szojuz-35 fedélzetén. A földetérés Kazahsztánban, Zsezkazgan városától kb. 140 km-re történt. Egy tíz évvel későbbi interjúban a magyar űrhajós megemlítette, hogy a visszatérés nem ment zökkenőmentesen, mert „egy műszaki hiba miatt a vártnál nagyobb erővel csapódtunk be, mondhatnám azt is, fúródtunk a földbe”. Ennek oka az volt, hogy a landolási sebesség mérséklésére szolgáló hajtóművek felmondták a szolgálatot. A becsapódás 35g-vel történt!

A visszatérő utazókat hatalmas szeretettel és ünnepelve fogadták Moszkvában és szerte Magyarországon.

A Magyar Posta a visszatérés után egy alkalmi blokkot is forgalomba bocsátott, amellyel megörökítette a két űrhajós sikerét az utókornak.

Elsőnapi boríték bélyegzések nélkül - a visszatérés után
(MBK2008: 3415, tervezte: Cziglényi Ádám, árusították: 1980. július 12. - 1980. december 31., 
példányszám: 299 300 fogazott, 8000 fogazatlan)

Nem maradhattak el a kitüntetések és a jutalmazások sem.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 
az első szovjet-magyar közös űrrepülés során tanúsított kimagasló helytállásukért, a tudományos program maradéktalan teljesítéséért

Valerij Kubaszov űrhajó parancsnokot,
a Szovjetunió kétszeres Hősét
LENIN RENDDEL;

Farkas Bertalan százados kutató űrhajóst
a SZOVJETUNIÓ HŐSE címmel,
az ezzel járó ARANYCSILLAGGAL
és
LENIN-RENDDEL
tüntette ki.

Meg kell említenem, hogy Farkas Bertalan a Szovjetunió legmagasabb állami kitüntetéseit kapta Brezsnyevtől.

A magyar fél is adományozott elismeréseket.

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG HŐSE

kitüntetést adományozta – a legmagasabb magyar kitüntetés alapítását követően első ízben –

Valerij Kubaszovnak,

a Szovjetunió kétszeres Hősének, űrhajó parancsnoknak;

Farkas Bertalan századosnak,

a Szovjetunió Hősének, kutató űrhajósnak.

A Magyar Népköztársaság Hőse kitüntetés

Magyari Béla százados a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét érdemelte ki.

A Magyar Néphadsereg részéről Czinege Lajos hadseregtábornok Farkas Bertalant alezredessé, Magyari Bélát pedig őrnaggyá léptette elő.

Két fontos részletre érdemes figyelnünk. Az egyik, hogy az „első szovjet-magyar közös űrrepülés” sejteti, hogy nem zárták ki egy lehetséges második megszervezését sem. A másik, hogy a fentiek szerint szovjet mintára megalapították a Magyar Népköztársaság Hőse kitüntetést is, amely Magyarország legmagasabb állami kitüntetésévé vált.

Űrhajósunk a hazaérkezését követően bejárta az országot. Téeszeket, üzemeket, műhelyeket, iskolákat látogatott meg, mesélt az élményeiről, előadásokat tartott, riportot készítettek vele. Azt hiszem, hogy a rendszernek is kedvező képet sikerült kialakítania a helyzetről: szerény, bátor, tehetséges és szorgalmas hazánkfia eljutott a világűrbe. Egy ország tekintett példaképként Magyari Bélára és Farkas Bertalanra. Űrhajósaink utazása a mai napig a magyar közbeszéd része, nincs olyan ember, aki nem ismerné őket, vagy nem hallott volna a nem mindennapi küldetésükről.

Remélem, hogy a hős Farkas Bertalan még sokáig mesélhet nekünk a csillagokról, és példát mutathat nekünk helytállásból, bátorságból.

 

A csillagok útján - interjú Farkas Bertalannal (HM ZRÍNYI NONPROFIT KFT.)

A cikk 2020. október 29-én jelent meg a Mesél a bélyegalbum blogon.  

Források:

  • Békés Megyei Népújság 1986-12-04/285. szám
  • 2018/5 HADITECHNIKA, LII. évfolyam, 25. oldal
  • Népszava 1990. május 26., szombat, 11. oldal
  • Gyulaháza honlapja
  • Internet