Infláció

Számos rekordot tudhat magáénak ez a kis ország. A második világháború után világrekordnak számító tomboló hiperinfláció is hozzánk köthető. Mi vezetett ehhez a példátlan pénzromláshoz? Ebben a cikkben ennek járok utána, és persze bemutatom azokat a bélyegeket is, amelyek magukon viselik a válság jeleit.

A téma kifejezetten összetett, ezért ez a bejegyzés is hosszabb lett a szokásosnál. Az I. fejezetben a gazdaságtörténeti vonatkozásokra térek ki, míg a II. fejezetben illusztrálom, hogyan öltött testet az infláció a bélyegek világában.

I. Gazdaságtörténeti háttér

Keserű ébredés

Még javában dúltak a harcok hazánk egyes részein, amikor 1945. január 20-án Moszkvában aláírták a fegyverszüneti egyezményt (1945. évi V. törvény). Ebben hazánk elismerte vereségét a szövetséges hatalmakkal szemben, egyúttal kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy biztosítja a szövetségesek minden anyagi és természetbeni igényét. Ez többek között az üzemanyag- és élelmiszertartalékok rendelkezésre bocsátását, a posta, a távbeszélő-hálózat, a rádió, a közutak és erőművek használatának feltétel nélküli átadását jelentette.

A megállapodás 300 millió amerikai dollár kártérítés 6 évig tartó részletfizetését is előírta, amelynek 2/3-a a Szovjetuniót, 1/3-a pedig Csehszlovákiát (30 millió) és Jugoszláviát (70 millió) illette meg. A dollár-pengő átváltási arányt az 1938. évben érvényes 1 $ = 10,21 pengőben állapították meg, így a jóvátétel 3 milliárd békebeli pengőre adódott! Ez az összeg az 1938. évi állami költségvetés 2,5-szeresével volt egyenlő.

Ha ez a hatalmas pénzbüntetés, illetve a felszabadító-megszálló csapatok mindennemű igényeinek kiszolgálása nem lett volna elég, akkor még számolni kellett a 400 ezer - 900 ezer közötti emberveszteséggel is (hadifoglyok, sebesültek, elhurcoltak), akik sosem térhettek már haza.

A gazdasági kár felfoghatatlan volt. A magyar nemzeti vagyon mintegy 40 %-a elpusztult vagy elrabolták. Budapesten több mint 30000 lakás romokban hevert, további 48000 pedig súlyosan megsérült. A Duna és a Tisza összes hídja megsemmisült, a vasút kb. 40 %-a elpusztult, gyáraink 90 %-át érte sérülés.

A felrobbantott Lánchíd és a szétlőtt Budavári Palota az ostrom után Forrás: (175162) Fortepan Vörös Hadsereg

Odaveszett a szarvasmarha-állományunk 44 %-a, a lóállomány 56 %-a, a sertésállomány 59 %-a. Nem volt hol lakni, dolgozni, nem volt mit enni. 1945-ben az export és az import összesen nem haladta meg a 3,7 millió pengőt. Csak összehasonlításként: 1944-ben az import 950 millió, az export 803 millió pengő volt. A nemzeti jövedelem az 1943-1944-es 5,214 milliárd pengőről 1945-1946-ra 2,541 milliárd pengőre zuhant vissza!

Ilyen körülmények mellett kellett újraindítani az életet az ostrom elől pincékbe elrejtőzött, hosszú időn át nélkülöző embereknek, miután a harcok fokozatos elmúltával kimerészkedtek a romokban lévő ország utcáira.

Fedezetlen hitelek és kötvények

Azt gondolhatnánk, hogy a háború utáni időszak gazdasági nehézségeit, a pénz elértéktelenedését kizárólag a fent felsorolt emberi és gazdasági károk okozták. Ugorjunk vissza egy kicsit a háború előtti időszakra, ugyanis egy akkori kormányzati döntéssorozat jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a harcok után összeomoljék a magyar gazdaság.

A pengő a két világháború közötti időszak stabil, értékálló pénze volt, mely a felbomlott Monarchia elinflálódott koronáját váltotta. A háborúhoz közeledő Magyarország 1938-ban meghirdette a győri programot (1938. évi XX.tc.). Darányi Kálmán miniszterelnök 5 év alatt 1 milliárd pengőt szánt hadseregfejlesztésre (hon- és légvédelmi célokra) és egyéb (út- és hídépítésre, mezőgazdasági fejlesztésekre, oktatási jellegű termek, intézmények építésére stb.) infrastrukturális  beruházásokra.

Darányi Kálmán miniszterelnök

"2. § (1) Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az [...] állami beruházások és egyéb kiadások költségeinek részbeni fedezésére bemutatóra szóló kamatozó kötvények, nyereménykötvények, pénztárjegyek, kincstárjegyek, kincstári váltók vagy könyvjóváírás ellenében összesen mintegy Négyszázmillió (400.000,000) pengőt eredményező kölcsönöket vehessen fel."

A jegybank elnöke (Imrédy Béla) ezt az összeget tulajdonképpen árufedezet nélkül, egyszerűen bankjegykibocsátással teremtette elő. A háborús költségek fedezésére újabb hiteleket vettek fel, kötvényeket adtak ki. A nyilas kormány a megfutamodását megelőzően 9 milliárd pengő értékben szintén fedezet nélkül bankjegyekkel árasztotta el a pénzpiacot, amelynek egy része bekerült a napi forgalomba is.

Nem segített a helyzeten az sem, hogy a szovjet csapatok ellenőrzése alá vont területeken a Vöröshadsereg Parancsnoksága saját szükségpénzt használt, természetesen szintén fedezet nélkül. Ezt a valutát köteles volt elfogadni bárki a megszállt területeken, beváltásukra a magyar kormánynak kellett garanciát vállalnia.

1945 - Út a gazdasági csőd felé

A már hét éve fedezet nélkül szaporodó bankjegy- és kötvényállomány, a gazdaság szinte teljes megsemmisülése és a háborús jóvátétel egyszerre vezetett el oda, hogy 1945-ben a pengő elértéktelenedése felgyorsuljon. Az árukereslet és -kínálat 1945 júliusában "már" egyáltalán nem volt egyensúlyban. De hogyan is lehetett volna, amikor nem volt termelés és munka? Az  állam folyamatosan túlköltekezett. A csekély adóbevételek miatt pedig a befolyó pénzből a jóvátétel és az újjáépítés költségeinek csupán 8 %-át tudta kifizetni. Nem maradt más lehetőség: beindították a pénznyomtatást (bankóprés). Mivel nem volt áru, amely a pénzt fedezné, a pengő értékvesztése visszafordíthatatlanul elindult. Egyre nagyobb címletű bankjegyeket bocsátottak ki, amely a forgalomban lévő pénzmennyiség drasztikus növekedését okozta.

Bátortalan és fájdalmas lépés

1945 decemberében az állam próbált közbeavatkozni. Elrendelték az egyszeri 75 %-os vagyondézsmát, amelynek a célja a forgalomban lévő bankjegyállomány megritkítása volt. Ezt úgy érték el, hogy az 1000, 10000 és 100000 pengős egy-egy címletéből három darabért egy bélyeget kellett vásárolni, amelyet egy negyedik példányra kellett ráragasztani, hogy az forgalomban maradhasson. A felülbélyegzés nélküli bankókat 383 milliárd pengő összértékben kivonták a forgalomból. Drasztikus lépés volt ez, hiszen gondoljunk bele, hogy ezzel az így is válságban élő emberek elveszítették a "vagyonuk" háromnegyedét. Ma erre a vagyonadó szót használnánk.

Tízezer pengő a vagyondézsma bélyegével Forrás: https://ado.hu/ado/kis-magyar-penztortenet-es-megszuletik-a-forint-7-resz/

Nő az árszínvonal

A művelet eredményeként az árak emelkedése azonban csak alig két hétig állt meg. Az emberek csak kapkodták a fejüket, lehetetlen volt lépést tartani az inflációval. A pénznek alig volt vásárlóértéke. Csak azért, hogy érzékeltessem: egy kiló kenyér például 1945 augusztusában 6 pengőbe került. Ezzel szemben 1946. május elején már 8 millió, míg június végén már 5,85 milliárd pengőt kellett érte fizetni. A már újraindult gyárakban és az üzemekben a dolgozók ritkán látták a munkabérüket.  Nem volt bizalmuk a pengő iránt, a munkáltatók is inkább természetben fizették ki őket: tejet, kenyeret, zsírt, vajat kaptak. Nagypapám 1946-ban kezdett el dolgozni egy pécsi bányaüzemben segédmunkásként. Elmesélte, hogy amikor délelőtt megkapták a fizetésüket, akkor még néhány dolgot meg tudtak venni belőle, már ha volt éppen valami a boltban. Mire letelt a műszak, a pénzük egy doboz gyufát sem ért. Természetes, hogy jobban örültek a kézzel fogható élelemnek.

A pénzhiány miatt virágzott a feketekereskedelem is. Aranyért, külföldi valutáért, egyéb értéktárgyakért sok mindent meg lehetett kapni, azonban az állam még a feketén szerzett javak puszta birtoklását is keményen megtorolta. A közbiztonság romlott, a tolvajok egy idő után már nem is vagyontárgyakra, hanem kabátok, lábbeli és egyéb napi használati cikkek eltulajdonítására szakosodtak.

Az infláció a csúcsát 1946. júliusában érte el, amikor egy hónap alatt 41 900 billiót romlott a pengő értéke, vagyis az árak átlagosan 15 óránként megduplázódtak. Július 10-én csak egy nap alatt 348,46%-ot veszített az értékéből a magyar valuta!

Új elszámolási rend - kísérlet az adópengővel

Már a pengővel párhuzamosan, 1946. január 1-jén bevezették az adópengőt, amely az inflációs rátát naponta nyomon követő mutatószám, eleinte egy új számolási egység volt. A pengő - adópengő arányt minden nap közzétették. 1946 májusában forgalomba hozták az adópengő címletű adójegyeket is, ezek kézzel fogható papírpénzek voltak. Az átváltási arány 1946. július legvégén 1 adópengő = 2×10²¹ pengő volt, kimondva kétezer trillió pengő. Ekkor már a pengőkkel nem is foglalkoztak, értelmetlenné vált a hatalmas címletek kezelése.

Az adójegy korlátozott felhasználású volt Forrás: https://ado.hu/ado/kis-magyar-penztortenet-es-megszuletik-a-forint-7-resz/

Sajnos az adópengőt sem kerülte el az értékvesztés, hamarosan az is a hiperinfláció áldozatává vált, így később teljesen feleslegessé váltak az átváltások is.

Öngerjesztő folyamat és végjáték

Az állam tehetetlen volt ebben a helyzetben, az elértéktelenedést már nem lehetett megállítani. Azonban idejekorán, 1946 elején elkezdték meghatározni a jövőbeli stabilizálás alapvető lépéseit. Kimondták, hogy az államháztartási és a gazdasági egyensúly megteremtéséhez szigorúan szabályozni kell majd az ár- és bérszínvonalat, vissza kell hozni az országba a nyugatra elhurcolt aranykészleteket, csak így nyílhat lehetőség egy új és erős pénznem bevezetésére.

A pengőt és az adópengőt a 9000/1946 Me. sz. rendelet 1946. augusztus 1-jével magyar forintra váltotta, amelynek fedezeteként az USA-ból 40 millió dollár értékben hazaszállított aranykészlet szolgált. 1 kg színarany ára akkoriban 13210 Ft volt.

A váltáskor 1 Ft 4×10²⁹ (400000 kvadrillió) pengőt ért. Az új pénz erősségét mutatja, hogy az összes forgalomban lévő pengő összesített értéke 0,01 fillérrel volt egyenlő.

1 Ft = 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengő

II. Bélyegkiadások

Díjszabási időszakok

A Magyar Posta igyekezett lépést tartani a gyors változásokkal. Mi sem érzékelteti jobban az instabilitást, mint az a tény, hogy 1945. május 1-jétől 1946. július 31-ig 27 díjszabási időszak követte egymást. Kezdetben több hónap hosszú ciklusok, majd később egy-két hét, végül 3-8 nap jelentettek egy-egy intervallumot. Egy cikluson belül a bérmentesítés költségei rögzítettek voltak.

A posta díjszámítási időszakjai
Forrás: Magyar bélyegek katalógusa 2018/I.

Ez a korszak filatéliai szempontból meglehetősen bonyolult. Az idő rövidsége és a postahivatalok nehézkes újraindulása miatt a posta eleinte a korábbról megmaradt bélyegkészleteket használta fel. Később új tervezésű kiadások is megjelentek, amelyek között nem egy kifejezetten érdekes és esztétikus mai szemmel is.

Az egyre nagyobb címletek különös helyzetet teremtettek, mert a pénzromlás előrehaladtával már tucatjával vagy akár százával kellett felragasztani azokat a küldeményekre.

Meglepő módon az ebből a korszakból származó bélyegek körében a bélyegzett példányok ritkábbak és értékesebbek. Ebből kifolyólag az a nem túl nagyszámú postai levél, illetve egyéb küldemény, amely eredeti formában fennmaradt, meglehetősen nagy értéket képvisel. Sajnos nagyon sok a hamisítvány,  amelyek hamis voltát a díjszabási időszakok, a bélyegzők ismerete, illetve egyéb történelmi, társadalmi háttérismeretek tudják igazolni. Aki ezt az időszakot alaposabban meg szeretné ismerni, ajánlom a Magyar bélyegek monográfiája V. kötetének ide vonatkozó fejezeteit.

Bélyegek

Az 1945. május 1-jén forgalomba bocsátott 1945. Felszabadulás I. (793- 818) sorozaton még látni a háborúból még éppenhogy felocsúdó magyar posta sietős tevékenységét. 

1945. Felszabadulás I. (793- 818)

A kiadáshoz felhasználták a korábbról megmaradt 1943-as Hadvezérek sorozat íveit, amelyek kék és sárga alapnyomatot, valamint a "FELSZABADULÁS", "1945.ápr.4." felülnyomatot kaptak az értékszám fölött.

Az 1944. Kossuth-bélyegekre a "BÉKE" és "A NÉPFŐISKOLÁKÉRT" feliratot nyomták, így született meg az 1945. Béke (I.) (863-866) sorozat. 

1945. Béke (I.) (863-866)

 Természetesen új bélyegeket is terveztek.  Így jelenhetett meg a Bajcsy-Zsilinszky Endréről készült kiadás is. 

1945. Bajcsy-Zsilinszky Endre (819) Tervező: Légrády Sándor

Az 1945. Vértanúk (875-882) sor már előszele annak az új témavilágnak, amely a következő években fogja eluralni a felszabadított és egyben megszállt Magyarországot.

1945. Vértanúk. A bélyegsorozatot "antifasiszta vértanúk emlékére" adták ki. A nevek között szerepel Sallai Imre, Fürst Sándor, Schönherz Zoltán, Ságvári Endre...

 A Postavezérigazgatóság pályázatot írt ki az ország újjáépítése témájú bélyegsorozat megtervezésére. Azonban hiába hosszabbították meg a pályázatot, gyakorlatilag annak nem volt nyertese, mert a postai díjak emelése és az idő rövidsége miatt egy átmenetinek szánt, mégis véglegessé váló sorozatot bocsátottak forgalomba. Az első nagyobb névértékű bélyegek az 1945. november 9-én megjelenő 1945/1946. Újjáépítés (883-897) sorozat utolsó darabjainál jelennek meg (500 P, 1000 P, 3000 P). A posta 1946. június 30-át jelölte meg az értékesítése utolsó napjaként, azonban az egyes darabok az elértéktelenedésük miatt tulajdonképpen sokkal előbb kiestek a forgalomból.

1945/1946. Újjáépítés (883-897) A bélyegábrát Konecsni György tervezte.

 Minden címlet közös bélyegképe az újjáépítés jelképe. A Monográfia V. kötetében lévő leírás szerint:

"Budapest székesfőváros kettétört kőcímerét baljával meztelen felsőtestű izmos munkás tartja. Ökölbeszorított, szétszakított láncú, bilinccsel övezett jobbjában kalapács. Háttérben balról a lerombolt Lánchíd egyik pillére, jobbról az újjáépített Lánchíd halvány képe látható."

Bár fentebb nem említettem, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy 1946. február 1-jén hazánkban kikiáltották a köztársaságot. Ebből az alkalomból a Magyar Posta egy két értékből álló bélyegsorozatot bocsátott forgalomba 1946. Köztársasági emlék (924-925) néven. 

1946. Köztársasági emlék (924-925) A bélyeget Konecsni György tervezte.

 A bélyegábra alakjai a köztársaságot jelképező, fáklyát és Kossuth-címert tartó nő és a rabságból szabadult magyarságot jelképező férfi. Az ovális mezőt a "RESPUBLICA HUNGARICA" felirat szegélyezi. 

A vörös címlet névértéke 3000, a kéké 15000 pengő. A sort 15 díjszabási cikluson keresztül árusították, bár amikor forgalmazását megszüntették, már milliárdos értékeket adtak ki a postahivatalok. A 3000 pengős címlet a kiadáskor a távolsági levél bérmentesítésére volt elegendő. Később pedig már a 15000 pengős sem ért semmit.

A lavinaszerűen felgyorsuló áremelkedés jegyeit viseli magán az 1946. Lovasfutár (926-938) sorozat. Véleményem szerint az inflációs korszak legtetszetősebb sora ez, amely minden címletén búzakalásszal oválisan övezett XIX. századi vágtató lovaspostást ábrázol.

1946. Lovasfutár (926-938) A bélyegképet Konecsni György tervezte.

Az első darabokat még a 7., utolsó darabjait pedig már a 12. díjszabási időszakban adták. Kezdetben, 1946. február 18-án 1, 3, 4, 6, 10, 15, 30 és 50 ezer pengős címleteket terveztek megjelentetni. Viszont ténylegesen ezen a napon csak a 4 és 15 ezer pengős került forgalomba, ugyanis az 1, 3 és 6 ezer pengősök nyomását leállították, mert alacsony értékük miatt kibocsátásuk időszerűtlenné vált. Ezek helyett 20, 80, 100 és 200 ezer pengős darabok jelentek meg (1946. március 6.). Április 3-án már 500 és 800 ezer pengősök is kerülhettek a borítékokra, végül április 12-én a sor a 160 és 640 ezer pengőssel egészült ki. 

Az első magyar bélyeg (1871.) kibocsátásának 75. évfordulója alkalmából jelent meg az 1946. Bélyegjubileum (939-942) sorozat 100 %-os felárral. Ezt a kibocsátó rendelet szerint "postaszemélyzeti jóléti célokra" fordították. A Harsányi Vera és Székely Péter grafikusok által tervezett bélyegek Kossuth-címert tartó fekete oroszlánt ábrázolnak.

1946. Bélyegjubileum (939-942)

A díjszabás ismételt változásai miatt csakhamar megjelentek az 1946. Milliós (943-950), 1946. Milpengős (951-961) és 1946. Milliárdos (962-964) sorok is. Az 1946. Billiós (965-978) 10000, 50000 és 500000 billió pengős címleteit már a forgalomba hozataluk első napján, 1946. július 13-án, a 25. díjszabási időszak kezdetén, az összes addig kiadott pengő névértékű bélyeggel egyetemben kivonták a forgalomból. Ekkor a hiperinfláció már a tetőzése felé tartott.

1946. Milliós (943-950)

1946. Milpengős (951-961)

1946. Milliárdos (962-964)

1946. Billiós (965-978)

Az 1946. Adópengős (983-992) sorozat 1946. július 13-án jelent meg. Ez a 10 értékből álló forgalmi sor zárta az inflációs időszak bélyegeinek sorát. Ami ezután jött, az a '80-as évekig tartó, az árak tekintetében nagyon stabil Forint-fillér korszaka volt. De ez már egy másik történet.

1946. Adópengős (983-992)

A cikk 2021. szeptember 25-én jelent meg a Mesél a bélyegalbum blogon. 

Források:

• A magyar bélyegek katalógusa 2018/I. - Philatelia Hungarica Kft. 2018
• A magyar bélyegek monográfiája V. kötet - Közlekedési Dokumentációs Vállalat, 1967
• 1945. évi V. tv.
• 1938. évi XX.tc.
• Rubicon
• Dr. Bodrogi Bence Péter: Gazdaságtörténet II. oktatási segédanyag - Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, GTK-ÜTI, Budapest 2016
• Földesi Margit, Szerencsés Károly: A rebellis tartomány - Magyar Könyvklub, Helikon Kiadó, Budapest 1998