A mélynyomó eljárások egyik legrégebbi, bélyegnyomtatásra is gyakran alkalmazott fajtája a réznyomtatás, más néven metszetmélynyomás.

A réznyomtatás finom tónusokat, éles részleteket és jellegzetesen anyagszerű nyomatot ad, ezért hosszú időn át kedvelt bélyegnyomtatási eljárás volt. A nyomószerszám előállítása és maga a nyomtatás azonban rendkívül munka- és időigényes, ezért költséges. A gyártás első lépése egy vésnök által, a bélyeg eredeti méretében készített ősmetszet. Erről sokszorosítással készül a teljes nyomdai ív bélyegképeit tartalmazó nyomólemez vagy nyomóhenger, ügyelve arra, hogy minden bélyeghely képe azonos legyen.

Az így elkészített eredeti lemezről további munkalemezek készíthetők. A használat során keletkező kisebb hibákat gyakran javították, és ezeknek a retusálásoknak a nyomai egyes bélyegeken is felismerhetők. Nyomtatáskor a lemez mélyített vonalait festékkel töltik meg, a felületről a felesleges festéket letörlik, majd a nedvesített papírt nagy nyomással a lemezre préselik. A papír benyomódik a mélyedésekbe és felveszi az ott maradt festéket. A festék a papír felszínén enyhén kiemelkedő vonalakat alkot, amelyek gyakran ujjal is kitapinthatók. A réznyomatos bélyeg tehát a nyomtatott oldalán mutat enyhe domborulatot.

Az 1871-es, I. Ferenc Józsefet ábrázoló első magyar bélyegsorozatot eredetileg réznyomtatással kívánták előállítani. Mivel azonban a réznyomtatáshoz szükséges nyomóeszközök nem készültek el időben, a gyártást kőnyomtatással kezdték meg. Így születtek meg az első magyar kőnyomatos bélyegek, amelyeket később a réznyomatos változatok követtek.

A különbségek jól megfigyelhetők az 1871-es kiadás 10 krajcáros értékein, valamint ugyanazon részletek nagyított képein.

Az 1871-es kiadás után az 1874-es, valamint az 1881-es Színesszámú krajcárosok is réznyomtatással készültek, és az 1874-es Távírda-sorozatnak is létezik réznyomatos változata. Hosszabb szünet után az 1924-es Jótékonyság, az 1926-os Keskeny Madonna, az 1927-es Repülő, az 1928–1929-es Szent István I–II és az 1931-es Zeppelin kiadások készültek ezzel az eljárással. Az 1949-es Petőfi-sorozat után ismét gyakoribbá vált a réznyomtatás, és számos látványos magyar bélyeg készült ezzel a technikával. A réznyomtatást más nyomtatási eljárásokkal kombinálva is alkalmazták.

Magas- és réznyomás kombinációjával készült az 1950-es Virág (I) sorozat. Ofszet- és réznyomtatás kombinációját alkalmazták többek között az 1951-es Virág (II), az 1954-es Gyümölcsök és az 1956-os Magyarországi kutyafajták sorozatnál. Az 1965-ös Tenisz-sorozat után a réznyomtatás ritkábbá vált, bár később is megjelent egy-egy különleges kiadásnál.