A raszteres mélynyomtatás során a réz nyomólemez felületébe szabályos raszterben elhelyezkedő, különböző mélységű apró mélyedéseket, úgynevezett festékcsészéket maratnak.
A hengerre rögzített nyomólemezt festékkel látják el, majd egy festéklehúzó penge, a rákel eltávolítja a festéket a henger felszínéről, miközben a mélyedésekben a festék megmarad. Ezután az ellenhenger a papírt nagy nyomással a nyomófelülethez szorítja, és a papír felveszi a festéket a festékcsészékből.
Mikroszkóp alatt a raszteres mélynyomással készült bélyegeken jól láthatók az azonos méretű, szabályosan elhelyezkedő raszterpontok. A festékcsészék mélysége eltérő, ezért különböző mennyiségű festéket vesznek fel, és így különböző tónusok alakulnak ki. A metszetmélynyomással ellentétben a papír hátoldala a kis méretű raszterpontok miatt általában nem húzódik be látványosan. Súrlófényben, nagyítóval vizsgálva a nyomtatott oldalon a festékpontok enyhe kiemelkedése is megfigyelhető.
Magyarországon az első raszteres mélynyomással készült bélyegsorozat az 1932-es Szent Erzsébet volt, Légrády Sándor tervei alapján. Kezdetben egy-egy bélyeget rendszerint egy színnel nyomtattak, később azonban megjelentek a többszínű, akár 4–5 színre bontott kiadások, és ennél jóval összetettebb színfelbontású festménybélyegek is készültek.
