A vízjel a papírban kialakított kép, szöveg vagy motívum, amely a papír gyártása során jön létre. A vízjeles részeken a papír rosteloszlása és vastagsága eltér, ezért áteső fényben világosabbnak vagy sötétebbnek látszanak.
A papírkészítő mesterek Olaszországban már a 13. század végétől alkalmaztak olyan jeleket, amelyek csak fény felé tartva váltak láthatóvá. A vízjel napjainkban is a biztonsági papírok egyik fontos eleme, mivel valódi gyártása speciális papíripari berendezést igényel.
A magyar postabélyegek túlnyomó része 1881 és 1962 között vízjeles papírra készült. Kivételt jelentett többek között az 1925-ös Jókai- és Sport-sorozat, valamint több 1949 és 1952 között készült réznyomatos bélyeg. 1962 után a magyar bélyegek gyártásánál már nem alkalmaztak vízjelet.
Hogyan készül a vízjel?
A vízjel már a papír gyártása során létrejön. A vízjelnyomó henger, az úgynevezett eguttőr szitaköpenyére drótból kialakított betűket, számokat, jeleket vagy ábrákat erősítenek. Ezek kissé kiemelkednek a henger felületéből, és forgás közben benyomódnak a még nedves papírrost-rétegbe. A rostok elmozdulása miatt ezeken a helyeken megváltozik a papír anyagsűrűsége és vastagsága. A kész papírt fény felé tartva a vékonyabb részek több fényt engednek át, így válik láthatóvá a vízjel.
Miért érdemes a bélyegek vízjelét vizsgálni?
A vízjel vizsgálata elsősorban a bélyeg pontos azonosításához fontos. Több bélyegkiadás azonos bélyegképpel, de különböző vízjelű papíron is létezik, például a krajcáros és a Turul-sorozatok. Ezeket a katalógusok külön változatként értékelik, és jelentős értékkülönbség is lehet közöttük.
Egyes kiadásoknál a katalógusok a vízjel állását is külön értékelik. Egy ritkább vízjelrészlet, vízjelállás vagy számvízjel jelentős értéknövelő tényező lehet. A korona-vízjeleknél például a kereszt különböző állásai között is számottevő értékkülönbség fordulhat elő.
A vízjel készítése során is keletkezhetnek eltérések, például hiányos vagy torz vízjel, illetve a vízjelháló javításának nyomai. Ezek a rendellenességek szintén filatéliai különlegességnek számíthatnak.
Hogyan vizsgáljuk a vízjelet?
A legegyszerűbb módszer, ha a bélyeget csipesszel megfogjuk és fény felé tartjuk. Ez sok esetben elegendő a vízjel típusának és állásának meghatározásához.
A nehezebben kivehető vízjelek vizsgálatára hagyományosan vízjelvizsgáló folyadékot és fekete tálkát használnak. A bélyeget hátoldalával felfelé helyezik a tálkába, majd kis mennyiségű, erre a célra alkalmas folyadékkal nedvesítik meg. Régebben gyakran sebbenzint használtak, ez azonban rendkívül gyúlékony és gyorsan párolog. Használata csak megfelelő szellőzés mellett, nyílt lángtól, szikrától és hőforrástól távol ajánlható, és érzékeny festékeknél előzetes óvatosság szükséges.
Ma már különféle elektronikus és optikai vízjelvizsgáló készülékek is elérhetők, amelyek folyadék használata nélkül is segíthetnek a vízjel részleteinek megfigyelésében.
Fontos: a magyar bélyegek vízjelállásait mindig a bélyeg képes oldala felől nézve értékeljük.
Vízjelhamisítás
A vízjel utánzása bélyegeknél ritka, de ismert jelenség. Az 1924-ben kiadott Ikarusz-sor teljes hamisítványa is ismert; ezek közül példányok postai forgalomba is kerültek. A hamisítvány kőnyomással készült, és a hátoldalára a vízjelet egyszerűen felrajzolták.
