1917 őszén a sétáló, futó emberek vagy éppen a szerelmespárok békés szigete hadszíntérré alakult át. Ha akkor jártunk volna ott, mindenütt lerombolt házat, gránáttölcsért, ágyúállást és felrobbantott hidat láthattunk volna.
Szerencsére ezek csak műépítmények voltak, amelyek a József Főherceg vezérezredes által rendezett hadikiállításra készültek. Valódiak voltak a zsákmányolt ágyúk, amelyek a Főpavilonhoz vezető utat szegélyezték.
Miért is volt erre szükség? Mert akkoriban még nem otthon, a fotelből nézték az emberek a háború borzalmait. Az I. világháborúban a hadi eseményeket a polgári lakosság közvetlenül nem ismerhette meg, hiszen a frontok a Kárpátokon kívül húzódtak. Egy kivétel volt: az erdélyi román betörés 1916 őszén, az augusztus 27-i román hadüzenet után. A románokat sikerült gyorsan kiverni, és Bukarestben különbékét kötöttek a központi hatalmakkal. A margitszigeti kiállítás azt a célt is kitűzte, hogy a bevétel egy részét az Erdélyben okozott károk enyhítésére fordítsák.
A másik cél természetesen a háborúnak és eszközeinek, valamint a rombolásnak a megmutatása volt.
A kiállításra a posta is feláras alkalmi bélyegkiadással és időszaki postahivatal felállításával készült. A fehérszámú Arató bélyegpár felülnyomott példányait 500-500 ezer példányban adták ki a gyűjtők nagy örömére. Az 1-1 koronás felár (+800%!!) akkor világrekordnak számított, és szintén jótékonysági célokat szolgált.
Az érdeklődést jól jellemzi, hogy az első napon 28.000 sorozat fogyott el!
A nagy érdeklődés és a nagy példányszám miatt számomra kissé meglepő, de a kiadásból nem ismerünk tévnyomatokat, pedig a hasonló felülnyomott bélyegekből szinte mindig előkerültek fordított állású felülnyomatok.
Miért is volt erre szükség? Mert akkoriban még nem otthon, a fotelből nézték az emberek a háború borzalmait. Az I. világháborúban a hadi eseményeket a polgári lakosság közvetlenül nem ismerhette meg, hiszen a frontok a Kárpátokon kívül húzódtak. Egy kivétel volt: az erdélyi román betörés 1916 őszén, az augusztus 27-i román hadüzenet után. A románokat sikerült gyorsan kiverni, és Bukarestben különbékét kötöttek a központi hatalmakkal. A margitszigeti kiállítás azt a célt is kitűzte, hogy a bevétel egy részét az Erdélyben okozott károk enyhítésére fordítsák.
A másik cél természetesen a háborúnak és eszközeinek, valamint a rombolásnak a megmutatása volt.
A kiállításra a posta is feláras alkalmi bélyegkiadással és időszaki postahivatal felállításával készült. A fehérszámú Arató bélyegpár felülnyomott példányait 500-500 ezer példányban adták ki a gyűjtők nagy örömére. Az 1-1 koronás felár (+800%!!) akkor világrekordnak számított, és szintén jótékonysági célokat szolgált.
Az érdeklődést jól jellemzi, hogy az első napon 28.000 sorozat fogyott el!
A nagy érdeklődés és a nagy példányszám miatt számomra kissé meglepő, de a kiadásból nem ismerünk tévnyomatokat, pedig a hasonló felülnyomott bélyegekből szinte mindig előkerültek fordított állású felülnyomatok.
Forrás: pestbuda.hu; Magyar Bélyegek Monográfiája